A méhészkedés szabad levegőn való, egészséges tevékenységet jelent azok számára, akik szeretik a természetet, állatokat. Szükséges hozzá egy pár négyzetméteres ficak a kertben, ahova a kaptárakat letesszük, a szükséges eszközöknek, szerszámoknak egy kis fészer, és még csak a pergetőnek és a méz tárolásának, üvegbe töltésének kell egy kis hely a konyhában.
Ha mindez együtt van, akkor nem csak a természetes mozgás iránti igényünket elégíthetjük ki, hanem olyan finom mézet is nyerünk, amiről tudjuk, hogy kertünkben termett, nem pedig a boltban a mézes polc előtt kell eldöntenünk, hogy melyik címkének higgyünk.
Kaptárban lakó méheink sok ezren alkotnak egy családot, szinte mindegyik tagja dolgozó, kivéve az anyát és néhány herét. A bogarak tulajdonképpen a saját téli eleségüket termelik meg, ezért termelnek fölösleget, melynek egy jó részét elveszi tőle az ember (hiszen ezért tartja a méheket), de azért télre hagy a kaptárban annyit, hogy meg legyen a téli eleségük. A méhek ezt jól viselik, a mi asztalunkon pedig ott lehet a kertünkben termett finom méz.
Az ember ősidők óta ismeri a méheket és mindig is igyekezett minél jobb kapcsolatba kerülni velük a finom és egészséges méz érdekében. Tudatosan méheket tenyészteni azonban nem régen kezdünk el, pedig ezek a bogarak hűségesek mind a nekik készített kaptárakhoz, mind a környezetükben nyíló virágokhoz.
Most nézzük meg, milyen lakást épít méheinek az ember.